Egy felejthetetlen osztálykirándulás Veszprémben


Iskola: Egri Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola
Osztály: 9.a
Osztályfőnök: Németi Judit
Időpont: 2016. május 3-4. (2 nap)
Utazás: Egyéni busszal
Eger – Tihany – Veszprém
Veszprém – Herend – Eger
Szállás: Veszprém, Árpád Panzió
Étkezés: önkiszolgáló módon, reggeli a szálláshelyen

Reggel 5 óra volt. Még bőven lett volna időm pihenni, de már két hete ezt a napot vártam, hiszem ma megyünk az osztályommal először kirándulni. A Nap vöröslő korongja még éppen csak akkor jött fel, én már a megszokott módon készítettem a reggeli kakaómat, amelyet az ablakon kifelé bámulás közben elkortyolgattam. Az ég felhőtlen volt, csak a madarak boldog csicsergése törte meg a csendet. A rácsodálkozást követően összeszedtem magam, és elindultam az iskolába.

Az Egri Ward Mária Gimnázium épülete előtt már mindannyian izgatottan vártuk az indulást, hiszen még sohasem voltunk Veszprémben. Hamarosan mindenki megérkezett, s 20 osztálytársammal, az osztályfőnökünkkel és helyettesével elfoglaltuk helyünket a buszunkon, s Veszprém megye felé vettük az irányt. A buszon jó volt a hangulat, beszélgettünk, és sokat nevettünk. Ám egyik pillanatról a másikra azon kaptuk magunkat, hogy a hosszú út ellenére meg is érkeztünk első állomásunkra, Tihanyba.

A Fogas parkolóból indulva először az ún. Visszhang körúton sétáltunk végig, amit meg-megszakítottunk, hogy a “magyar tenger”-ben gyönyörködjünk, avagy egy-egy fotót készítsünk. A visszhang-túra során használtunk okostelefonra letöltött applikációt, mely kiválóan elkalauzolt bennünket a körutunkon. Az Apátsági látogatóközpontban kisfilmet tekintettünk meg, majd a Bencés Apátság barokk templomába látogattunk. A berendezések és a fából faragott, aranyozott szobrok elkápráztattak bennünket, még egy Székely Bertalan faliképet is szemügyre vehettünk. A Pisky sétányon továbbhaladva a Visszhang-dombról kiáltottuk el magunkat, letesztelve, hogy működik-e az a bizonyos visszhang. Utunkat a Főtér felé vettük, ahol szabadprogramot kaptunk. A macskaköves utcákon barangolva az árusok előszeretettel kínálgatták a levendulából készült szörpöket, szappanokat, fagyit s egyéb más portékákat. Miután az ajándéktárgyakból kedvünkre vásároltunk, visszatértünk a sétányra megörökíteni a látványt. Készültek a szelfik, a csoportképek, osztályképek. Mikor már megnéztünk mindent amit felírtunk a listánkra, elköszöntünk Tihanytól, és elindultunk a veszprémi szállásunkra.

A veszprémi Árpád Panzióba érkezvén, elfoglaltuk a 2, 3, 4 fős szobáinkat. Kora este lévén nem töltöttünk sok időt a bőröndökből való kipakolással, ettünk egy-két falatot, majd nyakunkba vettük a várost.

Esti programunk első helyszínéül egy rejtélyes hely szolgált. Meglepetten tapasztaltuk, hogy egy szabadulós játék helyszínén találtuk magunkat, ahol 4-5 fős csapatokat alkotva 4 különböző tematikával rendelkező szobából (Cella, csomagmegőrző, időgép, nyomozóiroda) kellett kiszabadulnunk. Bár a szabadulás korántsem volt könnyű, szerintem mindenki nagyon ügyes volt, és élveztük a csapatmunkát. A bezártság után igazi felüdülés volt a városban sétálgatni. A belvárosban szemügyre vettük a tűztornyot, a veszprémi várat, a Szent Mihály székesegyházat is. Az esti városnézés után a buszunkkal visszamentünk a szállásunkra, ahol már nem volt nagy jövés-menés, a fáradtságtól az osztály hamar az ágyba dőlt.

A másnap reggeli ébredéskor viszont úgy éreztük, a pihenés mégsem volt elég. A bőséges reggelinket követően, az időjárás viszontagságaival mit sem törődve esőben is ellátogattunk a Veszprémi Állatkertbe. Mindenki meglátogatta a kedvenc állatát, megnéztük a hatalmas tigrist, az ugrándozó majmokat, a frissen beköltözött fekete medvéket is. Volt, aki igazi barátságot kötött a kenguruval. Jól éreztük magunkat, olyan jó volt megint az állatkertbe menni, csakúgy, mint alsós korunkban… Kedvenc pajtásainktól búcsút véve Herend felé vettük az irányt.

A herendi manufaktúrában tett látogatás magával ragadó volt. A Minimanufaktúrában bepillantást nyerhettünk a porcelánkészítés rejtelmeibe. Szinte tátott szájjal figyeltük, hogyan illesztik össze az egyes darabokat. Csodálattal néztük, ahogy egy kis ecsettel és festékkel színes mintákat varázsolnak a porcelánra. Az, aki – ha csak egy rövid időre is – de maga is porcelánkészítő mesterré szeretett volna válni, nyers porcelánmasszából alkothatott. Miután a Porcelánművészeti Múzeum állandó gyűjteményét is megtekintettük, búcsút vettünk a Manufaktúrától, s Eger felé vettük az irányt. A hazafelé vezető út talán hosszabbnak tűnt, de ez csak a kimerültség miatt lehetett.

A kirándulásunk fantasztikus volt, sokat bővítettük tudásunkat, sok élménnyel gazdagodtunk, és az osztály tagjai közelebb kerültek egymáshoz. A szállásunkat, a helyszíneket ahol jártunk, bátran ajánlom Mindenkinek. Ez volt az eddigi legjobb osztálykirándulásom!